Babakocsis, tolószékes! Ha nem tudsz felmászni, ne utazz, ennyi!

Szentendrei HÉV

A szentendrei HÉV vonalát pár éve újították fel. A vonalat, nem a kocsikat, mert a kocsik nem tudom hány évesek, a környéken lakó középkorú ismerőseim  még ezzel jártak iskolába, ami nem most volt. Nem akarok a BKV zsebében turkálni, de hova a búsba költik el a csillagászati jegy- és bérletárakból illetve az államtól évente befolyó lóvét? Jó, nem tudhatom, hogy hova, nyilván. De ha én egy gyakran HÉV-en utazó anyuka lennék, akinek babakocsival kellene felszállnia a kocsiba, akkor agyvérzést kapnék, tekintve, hogy babakocsival ember legyen a talpán, aki felküzdi magát erre az ócska szarra. Még egy pasinak is kemény lehet felpakolni egy huszonvalahány kilós, rosszul fogható terhet ilyen magasságba, egy nőnek meg szinte lehetetlen. Egyedül. Van olyan kocsi, ahol nincs kapaszkodó az ajtó nyílás közepén, azt találták ki babakocsinak, bicajnak, és tolókocsinak. Könyörgöm! Tolókocsinak? Kiugrik a kerekesből a mozgássérült, feldobja a szerelvényre, aztán utánaugrik? Vagy hogy? Megyünk Európa felé, mi? Ahogy Kern mondta valamelyik Bujtor filmben. Csak az a baj, hogy Európa fut előlünk, sose érjük utol.

Nem tudom, mibe kerülne vonatonként egy-egy kocsi egy-egy ajtaját akadálymentesíteni, de biztosan több pénzt költenek el baromságokra, mint amennyibe ez fájna a BKV-nak. Babakocsis, tolókocsis ne utazzon hévvel? Le vannak ejtve? Vagy reménykedjünk mások segítőkészségében?

De nézzük az emberi reakciókat két hévezés alkalmával.

Első esetben babakocsival és persze a babakocsiban 12 kilós babával próbáltam felszállni. Megemeltem egyedül a babakocsit, hogy felrakom, de nem sikerült. Épp készültem kemény belső káromkodások közepette lemondani a tervemről, amikor egy idős úriember megszánt, és segített. Tény, hogy nem az "akadálymentesített" kocsira akartam felszállni, de tökmindegy, oda sem tudtam volna. Amikor sikerült feljutnunk, rájöttem, hogy jó nagy szarban vagyok, mert le is kell másznom innen valahogy. Körülnéztem, de nem volt egyetlen segítőkész arc sem a környéken.  Aztán mégis. Egy középkorú hölgy a hátam mögött megkérdezte, hogy leszállunk-e, és közölte, hogy szívesen segít. Nem is kellett könyörögnöm. Visszafelé egy biztonságiőr külsejű pasast kértem meg, ő nem ajánlkozott, még akkor sem, amikor látta, hogy küzdök a felmászással, de mindegy, végül segített.

Második eset: okosabb voltam, nem próbálkoztam babakocsival, csak a kétéves baba jött saját lábon, és  felfegyverkeztem egy nagymamával is. Könnyedén felszálltunk természetesen, (mondjuk nagyinak nagyot kellett lépnie a fájós lábával) gyerek az ölben, mert ugye nem tudja még megtartani magát, ha elindul a HÉV, de hopp, akik gyorsabbak voltak nálunk, sietősen leültek, mi pedig állhattunk az ajtónál, mert nem volt több hely. A megállóban egy bácsi lesegített a HÉV-ről, amire kivételesen nem lett volna szükségem, de kedves volt tőle, úgyhogy jól megköszöntem, hogy a kezét nyújtotta. Visszafelé senki nem segített semmit, de igazából nem is vártam el, mert babakocsi nélkül egészen flottul lehet mozogni.

No. Összegezve a tapasztalatokat, az idősebb emberek segítőkésznek mutatkoztak, babakocsival, tolószékkel lehetetlen felszállni segítség nélkül, és ideje volna gondolni a sok okoskodás közepette arra is, hogy értelmes, hasznos dolgokra is költsenek az illetékes elvtársak némi pénzt.